Egy kis kitérő, a teológián túli nagy kép - Karafiáth Balázs: A memetika elméleti környezete9/1/2022
0 Comments
http://corvina.kre.hu:8080/phd/Kustar_Gyorgy_tezisfuzet.pdf
Egy doktori disszertációt, pontosabban annak 7 oldalas, magyar-angol kétnyelvű összefoglalóját, tézisfüzetét ajánlom elolvasásra. Kustár György, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Doktori Iskolán szerzett, 2019-ben kelt PhD disszertációjáról van szó. Címe, melynek a blogbejegyzés címét is adtam: A MIMÉZIS SZEREPE JÉZUS TANÍTÁSÁNAK MEGÉRTÉSÉBEN. Természetesen nagyon komoly munka. Érthető, hétköznapi nyelven összefoglalja, hogy a mimézis – Kustár disszertációjában azonban csak az arisztotelészi értelemben vett „utánzás, imitálás" – mennyire elmélyíti megértésünket Jézus tanításairól. Ilyen értelemben az "Jézus az erkölcsi példakép" megváltástanhoz áll talán legközelebb. Fontos dolgozatnak tartom, örülök, hogy Magyarországon született ilyen. És ha Andre Rabe: VÁGY c. könyve számodra elsőre túl nagy falatnak, túl nehezen értelmezhetőnek tűnik, javaslom, hogy különös figyelemmel olvasd újra és újra Kustárt, mert segítségedre lesz a továbblépéshez. Talán a legfontosabb kijelentés a disszertációban, hogy "a mester az általános [rabbinikus] elképzelés szerint maga a „megtestesült Tóra” (4. oldal). Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy a disszertáció csak a felszínt kapargatja, ami Jézus mimetikus megváltását (más szóval, visszatükrözött AZONOSULÓ MEGVÁLTÁS-t) illeti. Kustár nincs tisztában, vagy nem beszél arról, hogy a mimézis nem csupán a cselekedetek, de a tudattalan vágyak szintjén működik. Jézus azért jött, hogy helyreállítsa vágyainkat. Hogy torz vágyaink helyett, mely a bűn-tudatosságunkat, a satanos-t szülte, Isten vágyait tükrözzük vissza. Hogyan tükrözhetnénk Isten vágyát, ha senki sem látta az Atyát? Az Egyszülött Fiú jelenti ki Őt. Az Egyszülött Fiúban Istent szemtől szembe láthatjuk, (korábbi torz emberi vágyak tükrözése helyett) az Isteni vágyat mimetikusan visszatükrözhetjük. (A blogbejegyzés még félkész, folyt. köv.)
Újraolvasom a Bibliát. Az egyszerűség kedvéért kezdve az Újszövetséggel, annak első könyvével. És az egyszerűség kedvéért a Magyar Bibliatársulat 1990-es fordítását olvasom, csak más szemüveggel. Máté evangéliuma. Egy kis háttér. Máté zsidó vámszedő volt, a Jézus által személyesen elhívott 12 tanítvány egyikeként pottyant bele Jézus élettörténetébe egy ponton. Tehát Máté egyrészt a zsidó hagyományokba született bele. Másrészt vámszedőként írástudó volt. Harmadrészt Jézus élettörténete eseményeinek egy bizonyos pontjától szemtanúként, apostolként volt jelen. Kr. u. 85-90 között keletkezett szövegének érdekessége, hogy táplálkozik egy korábban leírt riportból, amit ma Márk evangéliumaként ismerünk – tehát jelentős mennyiségű szövegrészek egybevágnak Márk szövegével. (A Kr.u. 382-397 körül kanonizált, véglegesített gyűjteményes kötetbe, azaz) a ma ismert Bibliába belekerült 4 evangélium közül, Lukács evangéliumával együtt, mely szintén Márk elbeszélését vette alapul, e három evangéliumot ezért hívjuk „szinoptikusoknak", azaz „együtt-látóknak". Máté, Márk és Lukács evangélumai Jézus életének, halálának, feltámadásának történetét nagyon hasonló struktúrában, bár különböző hangsúlyokkal, fókuszokkal, némiképp mégis különböző szemszögekből, különböző célokkal írják le. (Mt. 1:1-1:17) Identitás, identitás. Ki vagy te? Ki ez az ember, Jézus? Jézus „családfájának", pontosabban (nevelő)apja József családfájának ismertetésével indulunk. „Jézus Krisztus... Dávid [király] fia... Ábrahám fia". Hatszor 7 nemzetséget ismertet Máté a családfán: Ábrahámtól(!) kezdve 14 őst Dávid királyig... majd 14 király-őst a babiloni fogságba-vitelig... végül 14 őst a babiloni fogságtól Józsefig. Ami izgalmas, hogy az „apákat" ismerteti ugyan, de 5 nő is belekerül a sorba: a fiúk, akik „Támártól", „Ráhábtól", „Ruthtól", "Uriás feleségétől" születtek; valamint „Mária (...) akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek." Ennek az 5 nőnek ismét utána fogok nézni (emlékszem, hogy prostituáltak, házasságtörők, vagy/és nem is zsidók... az egy Máriát kivéve). (Mt 1:16-23) Az első momentumok, amit „Jézus Krisztus"-ról, a születendő gyermekről megtudunk: hogy szűz anyja a Szentlélektől van áldott állapotban; hogy majdani nevelőapja „igaz" ember volt; hogy a nevét az Úr angyala adta: Jeshua, azaz „szabadító". Az angyal rögtön meg is magyarázta Józsefnek, hogy miért: „mert ő szabadítja meg népét bűneiből." Jézus születését az angyal egy prófécia beteljesedésének hirdeti ki: ahogy Ézsaiás prófétálta (Ézsaiás 7:14), a szűztől született fiút Immánuelnek nevezik, „ami azt jelenti: Velünk az Isten." „nevezz el Jézusnak [Szabadítónak], mert ő szabadítja meg a népét a bűneiből." (Mt 1: 21]. Bűneiből, az eredeti szövegben arámul ..., görögül „hamartia", ha-meros: az a lét, amit a jogos tulajdonunk nélkül folytatunk; amikor anélkül élünk, ami jár nekünk, ami egyébként már a miénk... „akit Immánuelnek neveznek – ami azt jelenti: Velünk az Isten." (Mt 1:23) Velünk az Isten, az eredeti szövegben "bennünk az Isten"... |
FEHÉR VERA
|